Lakóautós utazás Korzikán
Képes beszámoló napról-napra

VENDÉGKÖNYV

2016. szeptember 13. kedd
A napfényes Itália kiadós záporral fogadott bennünket a San Gimignano melletti kempingben. Szép nagy csapat gyűlt össze: a Toszkánába belekóstoló és Korzikát alaposan bejáró túránkra 14 lakóautó érkezett meg. Vagyis csak 13, mert Jancsiékat holnap estére várjuk. Átestünk a szokásos első összejövetelen, meg a jóféle szegedi szilvapálinka megkóstolásán, így mindenki kíváncsian várja, hogy holnap nekilendüljünk a programoknak.

2016. szeptember 14. szerda
Hát akkor indítsuk a túrát egy laza nappal! Reggel autóbusz jött értünk és a kempingből a közeli lakóautó gyárba vitt bennünket. Itt végre mindenki megnézhette hogyan is készült a lakóautója. Az Elnagh, Mobilvetta és McLouis autókat gyártó üzem látogatása valóban különleges élmény volt még azoknak is, akiket a műszaki dolgok nem érdekelnek mélységesen. A kedves fogadtatást a gyáriak egy kávé-sütemény kínálással tették teljessé. A gyárból a busz fevitt bennünket a közeli San Gimignano városkába, ahol mindenki kedvére bóklászhatott. Élvezhette a kellemes napsütést, azt hogy nincs nagy zsúfoltság, a finom helyi ételeket és italokat és a híres világbajnok fagylaltokat.

2016. szeptember 15. csütörtök
Siena volt a mai uticélunk. Egy magyar idegenvezető segítségével fedeztük fel a várost és a rövid záport sikerült a főtér egyik éttermének fedett teraszáról szemlélnünk. Délután a mesés toszkán táj  egyik borászatában kóstoltuk végig a chianti különféle változatait és néztük meg, hogyan is készül itt a bor. A  hazafelé úton a buszunk még megállt Monteriggioni vára alatt, ahol egy rövid sétát tettek még akikben volt vállakozókedv.

2016. szeptember 16. péntek
Ahhoz, hogy ma elérjük a kompot nagyon korán kellett indulni. De az, hogy hajnali fél 5-kor már alig volt a csoportból valaki a kempingben igencsak meglepte a szervezőket is. A hajnali sötétben autózás a toszkán dombok között sokáig emlékezetes marad. Aztán az esőben egy gyors beállás a kompba és már indultunk is Korzika felé. Elég ronda fekete felhők és eső kísérte utunkat, de csak azért, hogy Bastia már napsütéssel fogadjon. A közeli kempingben aztán mindenki pihenéssel töltötte a délutánt, meg élveztük a friss bagett ízét és a tenger illatát.

2016. szeptember 17. szombat
Ma volt az első nap, amikor mindenki önállóan választhatott a rengeteg látnivaló közül és saját tempója  szerint tehette meg ezt a 170 km-t. Bejárhattuk "Gesztenyeországot" és megnézhettük Vescovato-t, egy vérbei korzikai hegyi falut. Aztán lehetőség volt még arra is, hogy fürödjünk a tengerben, vagy hágókat megmászva túrázzunk a 14 fokos, csípős időben. A felhők itt jönnek-mennek, na az esti megbeszélésen éppen jöttek, így az eső elmosta az éménybeszámolókat.

2016. szeptember 18. vasárnap
Szabad nap. Azaz szabadon megküzdhettünk az esővel. Akik még délelőtt nekiindultak kirándulni, hogy felfedezzék Bonifacio környékét, azoknak többször is kijutott a bőrig ázás, majd gyors megszáradás élménye. A megfontoltabbak kivárták a délutáni szép időt és akkor mentek el túrázni, vagy csak sétálni egyet a városba. A legmegfontoltabbak meg el sem hagyták a kempinget. :-) A szokásos esti megbeszélést követően azért jól esett egy kellemes séta a kikötőben.

2016. szeptember 19. hétfő
Bonifacio. Korzika legdélibb és egyben leglátogatottabb városa volt a mai program. Először hajóval indultunk ki a tengerre, hogy a hihetetlen magasságú homokkő sziklákra épült települést a vízről is megcsodássuk, majd az itteni egyetlen tömegközlekedési eszköz, a kisvonat röpített fel bennünket a citadellába. Idegenvezetőnk jól adagolta az információkat és a gyaloglást, így hamar egy étteremben kötöttünk ki, ahol a különböző korzikai ételek vártak bennünket, na meg a csodálatos tengeri panoráma. Ebéd után még egy órát sétáltunk az óvárosban, majd mindenki szabadon kószálhatott-vásárolgathatott és térhetett vissza a kempingbe, mikor kellően fáradtnak érezte magát. Külön dicsőség azoknak, akik nehezen viselték a hullámos tenger viszontagságait: Irinek, Zsuzsinak és Attilának :-)

2016. szeptember 20. kedd
Reggel gyorsan leléptünk a bonifacio-i kempingből, hogy mindenki nekiindulhasson a fővárosba, Ajaccioba vezető útnak. Program ajánlatból volt bőven: a strandolástól, a 8000 éves emlékekig. 4 órakor a csoport találkozott félúton a Filitosa történelmi parkban, ahol együtt néztük meg a több ezer éves település maradványait és az akkori emberek által állított menhireket. A múzeum környezete és hangulata igazán lenyűgöző volt. Eztán már csak 70 km várt ránk a kempingig, de az telis-tele kanyarral. Ez már az igazi Korzika! Este csak arra maradt idő, hogy a holnapi nap programját egyeztessük és irány az ágy.

2016. szeptember 21. szerda
Ma egy fakultatív program, a vonatos kirándulás Corte-ba, a sziget szívébe várt ránk. Juditék és Hildáék inkább a bringázás-strandolás programot választották, János Sky-jal a hegyekbe indult kirándulni, Boriék meg motorral követték a vonatot, amelyik nagyon szép helyeken vitt minket. Szerencsénk volt az idővel, mert tudtunk kirándulni, várost nézni, élvezni a csodálatos panorámát meg a finom ételeket. Pont visszaértünk a kemping közelébe, mikor egy igazi trópusi zápor zúdult a nyakunkba, a vonatosok csak egy kicsit, de a bringások igazán bőrig áztak megint.

2016. szeptember 22. csütörtök
Ajaccio a főváros Napoleon szülőhelye. Na ezt minden lehetséges módon igyekeznek a helyiek a turisták tudomására hozni: láttunk sok-sok Napoleon szobrot, a szülőházát, de még róla elnevezett fagyizót is. Meg persze Napoleonos hűtőmágnest, egérpadot, vagy poháralátétet. Délelőtt idegenvezető segítségével fedeztük fel a várost, majd a délután a pihenésé-csavargásé volt. Meg a strandolásé, mert közel a kempinghez egy kiváló homokos part várt bennünket. A naplementét a közeli Parata-foknál néztük meg néhányan, s készítettünk sok már-már giccsbe hajló fényképet, de hát tényleg ilyen gyönyörű volt :-)

2016. szeptember 23. péntek
Túl vagyunk utunk legszebb részén! De kezdjük az elején! Ajacciot észak felé elhagyva az út mentén sorban fürdőzésre hívogattak a szép homokos tengerpartok, sokan csobbantak is a habokban. Ezután következett a Les Calanches sziklarengetege, amelyen a lakóautókkal való áthaladás is komoly feladatot jelentett, nemhogy a parkolás. A látvány igazán lenyűgözö volt. Akinek volt lehetősége még egy kicsit túrázni is, az meg különösen szép panorámában gyönyörködhetett. Innen már csak néhány kilométer volt a Portoban elhelyezkedő kempingünk, melynek különlegessége, hogy egy 5 hajtűkanyaros szerpentin vezet rajta keresztül.

2016. szeptember 24. szombat
A mai pihenő napunk a társaság egybehangzó véleménye szerint Európa egyik legszebb helyén telt. A Portoi-öböl a hegyek ölelésében nyílik a tengerre, a látvány és a színek tényleg szemkápráztatóak. Lehetőség volt jó nagyokat túrázni vagy csak a kemping medencéjében élvezni a hely hangulatát. Este egy közös vacsorán korzikai ételeket ettünk, majd teli hassal másztunk vissza a hegyre az autóinkhoz.

2016. szeptember 25. vasárnap
Ma a szokásosnál több képet láthat itt a kedves olvasó. De mindennek oka van. Pedig a nap teljesen átlagosan indult, egy szabad délelőttel. Ismét benépesült a kemping strandja, volt aki felhúzta a túracipőt és a lusta férfiak az árnyékba vonultak ultizni :-) Aztán délután elmentünk egy hajós kirándulásra a Portoi-öböl környékén, ahol a szájak mosolyra húzódtak és megállíthatatlanul kattogak a  fényképezőgépek. A naplemente csodálatos színeket varázsolt a sziklákra és nem győztünk a hajó egyik végéből a másikba szaladgálni, hogy valamennyi szépséget megörökítsük a sajnálatosan otthon maradt szeretteink számára. Az eredmény a következő galériában látható.

 2016. szeptember 26. hétfő
Igaz, hogy ma csak 70 kilométert kellett autóznunk, de az ismét csupa kanyar volt. Meg helyenként keskeny, meg belógtak a sziklák, de edzett lakóautósnak ez már nem akadály: mindenki szerencsésen megérkezett a következő állomásunkra, Calvi-ba. Miután elhelyezkedtünk a kellemes kempingünkben a többség nyeregbe pattant és bringával fedezte fel a várost. Amely nemcsak a citadellájáról híres, hanem arról is, hogy itt állomásozik a francia idegenlégió korzikai egysége. Éváéknak sikerült is összefutniuk egy - az idegenlégióban katonáskodó - honfitársunk családjával. Délután még egy kellemes fürdőzés a tengerben, majd a már szokásos megbeszélés után néhányan még újra bementek a városba, hogy a különleges korzikai polifónikus ének koncertet is meghallgassák.

 2016. szeptember 27. kedd
Ma ismét utaztunk, hogy elérjünk Saint Florent-be az utolsó kempingünkbe. Ez a hágó már meg sem kottyant sokat próbált sofőrjeinknek, sorban érkeztek kora délután az autók, hogy a többség mielőbb elindulhasson a quad túrára az Agriates-sivatag névre hallgató part menti területre. Néhányan, akik a nyugodt élet hívei, inkább a kempingben várták vissza a quadozókat. A többség persze sosem vezetett ilyen szerkezetet, tehát egy gyors tanuló kör után indultunk neki a több, mint 40 kilométeres túrának. A lényeg, hogy élményekkel telve épen és egészségesen, valamint roppant mocskosan érkeztünk vissza és megállapítottuk, hogy a sivatag elnevezés bizony jókora túlzás. Ja, és még egy fontos dolog: a jobb hüvelyk ujj fél napi quadozás után zsibbad, használhatatlan - ezzel kellett a gázt adagolnunk :-)

 2016. szeptember 28. szerda
Korzika ujja, a Cap Corse várt ránk egy buszos kirándulással az utolsó napunkon. A kanyargós, szűk partmenti útról gyönyörű kilátás tárult elénk. Azt meg külön élveztük, hogy volt egy profi sofőrünk, akinek könnyed mindennapos feladat volt a hatalmas jármű mozgatása a sziklák között. Isa személyében egy igazán kedves idegenvezetőnk volt, akitől rengeteg, az út során összegyűlt kérdésünkre is választ kaptunk. A hegyi falvak után még Bastia-ban is eltöltöttünk néhány órát, majd egy borkóstolás és már a búcsú vacsora várt ránk a kempingben. Gyorsan elszaladt ez a 16 nap, holnap irány a komp és indulás hazafelé.